Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4b)
Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli s heti igéi tanítják: Krisztusban egy a keresztyén anyaszentegyház (lásd 1Kor 12,12.27)! S a Krisztusban hívők hirdetik a hit győzelmét, mert... (lásd 1Jn 5,5). „Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség / Az atyafiak közt az egyenesség...” (GyLK 765) „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért.” (1Tim 2,5–6; LK) Egyek vagyunk Krisztusban s a jó pásztor szétszóródott nyáját újra egyesíti (lásd Jn 10,16). A kánaáni asszony szaván fogta s Urának nevezte Jézust: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És...” (Mt 15,27–28) Pál, hirdeti: „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő...” (lásd Jóel 3,5). Az üdvözítő hit „hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,12.17) „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt.” (Zsid 11,1.6) Luther tanítja: „A hit olyasmiről való meggyőződés, mit nem látunk, sőt aminek talán az ellenkezőjét látjuk. Ezért az Isten szeretetének s tiszteletének legmagasabb foka is az, hogy őt mindennek ellenére is jónak, igaznak tartjuk és dicsőítjük.” Ábrahám a hit példája számunkra: „Így szólt az Úr: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. – Az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. – Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” (1Móz 15,1.4.6) A kapernaumi százados nem tartotta magát méltónak arra, hogy személyesen kérje Jézust; „hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és így szólt: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” (Lk 7,7.9) A nagytanácsban hallgattak Gamáliél tanácsára s a Jézusról tanúskodó apostolokat megverették; „azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. Ők pedig (...) hirdették, hogy Jézus a Krisztus.” (ApCsel 5,40–42) Nem csak zsidóknak szól ez az intelem és bátorítás: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, (...) hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,2–3) Amikor Péter levette tekintetét Jézusról a vízen járva, a szélre figyelt; süllyedni kezdet. Ura megkérdezte: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél? A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,31.33) „Ó a hit! Nagy bizonyosság! / Látja azt, mi rejtve van. / Isten ígér. Így felel rá: / »Úgy van, indulok, Uram!«” (EÉ 329,5) G. A.
