„Ő a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” (1Tim 6,15b–16)
Szentháromság ünnepe után a 23. héten az Útmutató reggeli s ünnepi igéi fókuszában Krisztus és a benne hívők örök élete tündököl. S e földi életünkben, járjunk elhívásunkhoz méltóan – két világ polgáraiként; nem feledve, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14)! „Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (1Kor 6,20; LK) A képmutató farizeusok kísértő kérdésére Jézus így felelt, az adópénzre utalva: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21) Pál, nem a római polgárjogával dicsekszik: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket...” (Fil 3,20–21) Istenítélet volt a Karmel-hegyen; Illés áldozatára: „lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” (1Kir 18,38–39) A börtönből kiszabadult apostolok a nagytanács előtt így tettek tanúságot: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29b) Pált alaptalanul vádolták meg a zsidók. „Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.” (ApCsel 25,12) Az újszövetségi gyülekezet Isten jelenlétének a helyszíne; „mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,17.23) Jézus a tengeren járt; tanítványai „megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,50) Luther, bátorít: „Álljatok meg hát szilárdan, keményen, életre-halálra a hitvalló hitben mindaddig, míg üdvözítő Krisztusunk ereje, győzelme az ördögöt egészen ki nem veti!” S Péter kéri: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1Pt 2,13.17) „A keresztyének tehát kötelesek felsőbbségeiknek és a törvényeknek engedelmeskedni, kivéve, ha azt követelik tőlük, hogy bűnt kövessenek el.” (Ágostai hitvallás) Hisszük és valljuk: „A Bárány, uraknak Ura és királyoknak Királya; és …” (Jel 17,14b)! „Téged kérünk, mi Krisztusunk, / Mivel mi csak benned bízunk. / S mint hű nyájad… / Vígan mondunk dicséretet / Örök hálaadással.” (EÉ 260,4) G. A.
