„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.” (2Kor 5,10a)
Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli és heti igéi bátorítanak: Reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét (lásd Tit 2,13), aki az eljövendő világban uralkodni fog mindenek fölött! „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13; LK) „Oly jó nékem Isten közelsége! Reménységemet az Úrba vetem...” (GyLK 723,11) Az utolsó ítéletről tanít Jézus: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében...” S az irgalmasság hatféle cselekedetét felsorolva, szól az igazakhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot...” Ítéletét ezzel indokolja: „valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,31.34.40) Pál „kereszt” kérdése: „Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” (Róm 14,10) Luther így tanít: „A türelem kitartóvá tesz, a kitartás reménységet nemz, a reménység pedig nem szégyenít meg. Mi örök üdvösséget remélünk. Mindezt Isten kegyelme műveli bennünk a kereszttel.” Isten gyermekei képességeik szerint kapják talentumaikat, és azt teljes mértékben Uruk dicsőségére hasznosítják: „Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá.” (Mt 25,16) A próféta nem csak Izráel konokságán kesereg: „Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni?” (Jer 8,5) „Az igazságosság felmagasztalja a népet,…” (Péld 14,34) A hamvazószerdához hasonló jellegű, mai bűnbánati- és imanapon a három éve terméketlen fügefa sorsa kerül elénk. A vincellér közbenjár érdekében a gazdánál: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” (Lk 13,8–9) Pál, hálát ad a gyülekezet hitéért és emlékeztet az Úr eljövetelére: „Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. – Amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek.” (2Thessz 1,5.10) S ez az áldáskívánás, nekünk is szól: „A békesség Istene pedig, (...) munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!” (Zsid 13,20.21.25) Péter is áldását küldi az új eget és új földet váró christianusoknak: „…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,18) Kér(hete)d: „Írd az élet könyvébe / Megváltottad nevét!” (EÉ 505,4) G. A.
