„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!” (Fil 4,4.5b)
Advent 4. s egyben karácsony hetében az Útmutató reggeli és heti igéinek örömüzenete: Érkezik a Megváltó – örvendezzetek! Isten elküldte Fiát; mert úgy szerette e világot (lásd Jn 3,16)! „Mária ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert...” (Lk 1,46–48; lásd EÉ 38)! Pál örömének oka az Úr közelsége; „és Isten békessége, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) Fiáról; „Ezt mondja az Úristen: Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,5.6) Az Emberfia ezt üzeni gyülekezetének: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert... Eljövök hamar... Aki győz, azt...” (Jel 3,8.11.12) „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy... Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Bizony, hamar eljövök. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,16.20) Az Ószövetség evangélistája, örömhírt mond: „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, (Károlinál: szűz) aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak (jelentése: velünk az Isten) nevezi majd el.” (Ézs 7,14; lásd Mt 1,23) Az Úr Jézusban: velünk az Isten, és szenteste: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)! Az Úr angyala ezt üzeni: „…üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus. A pásztorok így szóltak: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg... és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. ...visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent...” (Lk 2,9–11.15–16.20) „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, … hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,4.5) A kegyesség titka: „aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, …hittek benne a világon…” (1Tim 3,16)! Karácsonykor: „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14) „Krisztusnak azért kellett emberré születni, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva, megújuljunk, mintha az volna a sajátunk” – tanítja Luther. „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,12) Isten, „az ő irgalmából üdvözített minket … hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,5.7) „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4); s ez új életre indítja a benne hívőket. „Az idők teljességében / Nekünk Jézus személyében, / Ím, Üdvözítőnk született, / Hogy nyerjünk örök életet. // Az egész világ vigadjon!” (EÉ 165,3.6) G. A.
