„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” (Ézs 42,3a)
Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentháromság egy igaz, örök Isten testet-lelket gyógyító, embermentő munkájáról tanúskodnak. Isten igazít meg; Krisztus érdeméért, kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti! „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által (...), mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róm 3,24–26) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) Urunk földi küldetése (lásd Lk 4,18.19) a tanítás s a gyógyítás volt, mielőtt a megváltás „elvégeztetett” a kereszten! A süketnémát így gyógyította meg: „az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!” A sokaság szerfölött álmélkodott: „Milyen jó mindaz, amit tesz!” (Mk 7,34.37; lásd Ézs 35,4–6) Megtérésekor, Saul új lelki és testi látást is kapott. S mert Jézus azonosul üldözött követőivel; ezért kérdezte meg tőle a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” S a három napja vaknak Anániás ezt mondta: „Testvérem, Saul! Az Úr azért küldött engem, hogy újra láss, és...” (ApCsel 9,4.17) Jézus, hallva a két vak hitét; megérintve a szemüket, „ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!” A megszállott némából kiűzte „az ördögöt, megszólalt a néma.” (Mt 9,29.33) Az áldott orvos a zsinagógában, szombaton így szólt a sorvadt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Sokakat meggyógyított. A tisztátalan lelkek, ...így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!” (Mk 3,5.10.11) Péter Liddában, ezt mondta egy nyolc éve bénultan fekvő embernek: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és...” (ApCsel 9,34) Ez Jakab tanácsa: „...imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16) Jézus, segítő és mentő szeretettel fordult az emberekhez, beteljesítve az Úr szolgájáról szóló, heti igénkben lévő kijelentést (lásd Ézs 42,1–4): „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki. És...” (Mt 12,18.21) Isten felséges, de könyörülő Úr, s így szól: „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt... Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18–19) – „Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) „Isten csak a beteget gyógyítja meg; csak a vakot teszi látóvá; csak a bűnöst igazítja meg. Egyszóval: nem könyörül máson, csak a nyomorulton, s nem kegyelmez másnak, csak az elítéltnek!” (Luther) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, // Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3.4) G. A.
