„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6c)
Pünkösd ünnepe hetében az Útmutató reggeli s ünnepi igéinek örömhíre: Isten ad Szentlelket ajándékul és a Szentlélek a Krisztusban való hitet teremt! „Én a lelkemet adom belétek – ezt mondja az Úr –, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) Jézus megígérte: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26) „A Szentlélek valóban Vigasztaló és nem szomorító. Egyszersmind igazság Lelke is, mert senkit meg nem csal s vigasztalása örök.” (Luther) Húsvét után ötven nappal; „eljött a pünkösd napja, és… szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük… Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és…” (ApCsel 2,1–4) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16; LK) Isten elküldte Szentlelkét, hogy gyermekeit az egyház közösségébe gyűjtse. Feltámadása napján Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok,…” (Jn 20,21–23) Péter vallástétele ez: … (lásd Mt 16,16)! Pál tudtunkra adja: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7) „Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.” (1Kor 14,3–4) Pál, Istent magasztalja Krisztusért, mert „Őbenne pedig titeket is, akik… hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Ef 1,13–14) Krisztus gyülekezete pedig Pállal vallja: „a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,5–6) A galaták is a hit hallásából kapták a Lelket, ezért kérdezi tőlük az apostol: „Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?” (Gal 3,5) Korinthusban, Pál „bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonban ellene szegültek… ezt mondta nekik: Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (ApCsel 18,5–6) „Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra – / Gyűjtsd össze népedet, / Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) G. A.
