Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14)
Karácsony Isten szeretetének ünnepe (lásd 1Jn 4,9); Üdvözítő született nekünk! „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,12; lásd Ézs 9,5) Isten, „az ő irgalmából üdvözített minket …hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,5.7) „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4); s ez új életre indítja a benne hívőket. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) Az Úr angyala, ezt mondta Józsefnek: Mária, „Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,21) „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor csak az angyalra figyelj, szerinte Krisztus = nagy öröm! Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne.” (Luther) Isten, „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása.” (Zsid 1,2.3) István vértanú ünnepe emlékeztet: „Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.” (Zsolt 116,15.17) Az Úr Jézus előre elmondta tanítványainak: „mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10,22) „István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között. – Amikor megkövezték, így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 6,8.7,59) János evangélista névünnepén, Jézus mondta Péternek: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21,22) A csecsemő Jézusnak szüleivel menekülnie kellett Egyiptomba, mert Heródes halálra kerestette. Haragjában „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket.” (Mt 2,16) János kijelenti: „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben.” (1Jn 4,15) Az év végén (is!): „Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.” (Ézs 63,7) Óév este megvallhatjuk: „Kezedben van sorsom!” (Zsolt 31,16a) Jézus a mennyek országáról így tanít példázatában: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!” (Mt 13,30) Pál vallja: a választottakat semmi sem szakíthatja el Krisztus szeretetétől! „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Hiszen Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,31.33) Kérjük: „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400,1) G. A.
