„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!” (Fil 4,4.5b)
Advent 4. hetében az Útmutató reggeli és heti igéinek örömüzenete: Érkezik a Megváltó – örvendezzetek! Isten elküldte Fiát; mert úgy szerette e világot (lásd Jn 3,16)! Gábriel, Isten angyala így adta hírül a Magasságos Fiának születését: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,30–31) „Mária ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert...” (Lk 1,46–48; lásd EÉ 38)! Pál örömének oka az Úr közelsége; „és Isten békessége, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) A próféciák előre hirdették: „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.” (Ézs 11,10) „Azon a napon… Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak.” (Jer 30,8.9.11a) Ez József „feladata”: „Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,21) Az Emberfia, ezt üzeni gyülekezetének: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert... Eljövök hamar... Aki győz, azt...” (Jel 3,8.11.12) „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy... Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Bizony, hamar eljövök. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,16.20) Az Ószövetség evangélistája, örömhírt mond: „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, (Károlinál: szűz) aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak (jelentése: velünk az Isten) nevezi majd el.” (Ézs 7,14; lásd Mt 1,23) Az Úr Jézusban: velünk az Isten, és szenteste: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)! Az Úr angyala ezt üzeni: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) „Krisztusnak azért kellett emberré születni, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva, megújuljunk, mintha az volna a sajátunk” – tanítja Luther. „A pásztorok így szóltak: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg... és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. ...visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent...” (Lk 2,15–16.20) „Áldott az Úr, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.” (Lk 1,68) „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, … hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,4.5) „Az idők teljességében / Nekünk Jézus személyében, / Ím, Üdvözítőnk született, / Hogy nyerjünk örök életet. // Az egész világ vigadjon…!” (EÉ 165,3.6) G. A.
