„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)
Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli s heti igéi dicsőítésre és hálaadásra indítanak Isten megtapasztalt jótéteményeiért (lásd Zsolt 103,3–5). „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt 118,1; LK) Kérjük: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (GyLK 728,13) A Szentlélek elevenít meg; a test nem használ semmit... (lásd Jn 6,63)! „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Ha pedig gyermekek, akkor (...) örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8,14.17) „Hogy Isten gyermekei vagyunk s magunkat teljes bizonyossággal annak is tarthatjuk, az nem magunktól és nem is a törvényből van. Hanem a Szentlélek bizonyságtétele ez, aki az igével működik bennünk, s tapasztalatunk megegyezik az igével.” – tanítja Luther. A tíz leprás meggyógyulása után csak egy hálás samáriai tért vissza, „és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.” (Lk 17,15–16.19) Már a mózesi törvények előírták, hogy az új termés bemutatásakor; „borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt! Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének!” (5Móz 26,10–11) Pál tanít: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal 5,25–26) A meggyógyított vak leborulva imádta Jézust (lásd Jn 9,38)! S Pál, hálát ad Filemon gyümölcshozó életéért: „Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” S visszaküldi a megtért rabszolgát, aki nevében hordozza jó gyümölcsét; ő „most pedig neked is, nekem is hasznos.” (Filem 7.11) A templom felépítésére összegyűlt önkéntes adományokért, Dávid így adott hálát: „Áldott vagy te, Uram, öröktől fogva mindörökké! Most azért, Istenünk, dicsérjük a te fenséges nevedet. Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!” (1Krón 29,10.13.14) Csak, aki már megtapasztalta Krisztus meg nem érdemelt, „megbotránkoztató” szeretetét, az képes betölteni az ő régi (lásd 3Móz 19,18), s mégis új parancsolatát: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Pál állhatatosságra bátorítja a gyülekezetet: „testvéreim, álljatok szilárdan.” S hálát ad értük; „akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.” (2Thessz 2,15.13) „A Szentháromságnak, / Dicséret, dicsőség, / Legyen magasztalás, / Most és mindenkoron / Örök hálaadás!” (EÉ 40,3) G. A.