„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)
Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: Csak egy urat lehet szolgálni (lásd Lk 16,13)! „Jó dolog az Urat dicsérni.” (GyLK 731) „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Krisztus az Atya gondviselő szeretetének tanúja e világban, ő a mi Mesterünk; és háromszor is elmondja: Ne aggódjatok! Se az életetekért, se a testetekért, se a holnapért; mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek valójában. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33) A keresztyén ember engedelmes, alázatos, józanul gondolkozik és heti igénk szerint él. Péter így bátorít: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Pt 5,10) „Gondját a keresztyén ember szívével együtt, az Isten vállára veti. Neki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza (lásd Zsolt 55,23)!” – oktat Dr. Luther. S Pál gyakorlati feladatot ad: „Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.” És megköszöni a gyülekezet gondoskodását: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,9.14) Ő nemcsak ifjú tanítványát óvja a tévtanoktól és a pénzimádattól: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” (1Tim 6,6.10.11a) S a prédikátor e tanítása sem hiábavalóság: „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.” (Préd 4,6) Jézus örökérvényű figyelmeztetése is minden követőjéhez szól, aki őt befogadja: „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Lk 10,41–42); – mindenkinek őreá! A keresztyének különféle földi hivatásban szolgálhatják az Urat, és Pál azt tanácsolja: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor 7,24). Jézus így értékelte a szegény özvegyasszony két filléres perselyadományát: „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát” (Mk 12,44). Krisztus példája legyen a gyülekezeti adakozás mértéke, mert ő „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9)! S ne is aggodalmaskodjunk; nézzünk fel Istenünkre! „Rád bízom sorsomat, / Uram, mindhalálig. // Téged áld a lelkem / Odaadó hitben, / Gondviselő Isten.” (EÉ 354,1.4) G. A.
