„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn 4,21)
Szentháromság ünnepe után a 18. héten az Útmutató reggeli s heti igéi arra ösztönöznek, hogy járjunk elhívásunkhoz méltó szeretetben (lásd 1Jn 4,7)! „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.” (1Jn 4,10; LK) Jézusban megjelent közöttünk Isten személyválogatást nem ismerő szeretete. „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.” (GyLK 727,10) Luther figyelmeztet: „Abban van az ördög öröme, mulatsága és fő törekvése, hogy a keresztyének között a szeretetet megzavarva, csupa gyűlöletet és irigységet támasszon. Mert jól tudja, hogy a keresztyénséget a szeretet építi és tartja meg. Ezért buzdít Krisztus olyan nagyon, hogy a szeretethez mindennél szilárdabban ragaszkodjunk.” A gazdag ifjúnak egyetlen hiányossága volt; jobban szerette a vagyonát, mint Jézust! Tanítványai „ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,26–27) Pál, így figyelmeztet: bölcsen éljünk, kihasználva az alkalmas időt a megtérésre! „Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17) Névünnepén, Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére (lásd Jel 12,7) s tanítványait bátorítja: (lásd Lk 10,18.20; Zsolt 34,8)! Az Úr angyala ezt mondta Hágárnak: „Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. … Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,11.13) Jerikó bevétele előtt, kivont karddal a kezében, megérkezett a táborba, és „az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.” (Józs 5,15) Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10) Az Úr angyala kivezette Pétert a börtönből majd eltűnt mellőle, ő ekkor mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) Hajótörésük előtt így szólt Pál: „ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál… Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23.24) János írja: „leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt”. A hírnök szava máig ható: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok …: Istent imádd” (Jel 22,8.9)! Ám, zengheted: „Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,3) G. A.
