Jézus Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32)
Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a földön szolgáló gyülekezetet bátorítják: Isten meghallgatja erőtlen népe kiáltását! Jézus nem hagyta magára egyházát, hanem Isten jobbján szüntelenül közbenjár érte. Exaudi! „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) „A Szentlélek önnönmaga tanúságot tesz majd arról a mi lelkünkkel, hogy az Isten fiai vagyunk.” (GyLK 687) Jézus, megígérte a Szentlelket övéinek: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16,7; lásd 15,26) Pál azért könyörög az Atyához, „hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által… és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét.” (Ef 3,17–19) „Tehát üdvösségünk is, kárhozatunk is azon fordul meg, hogy hiszünk-e Krisztusban, vagy sem. Krisztuson kívül minden kárhozatos és elveszett, Krisztusban viszont minden jó és üdvösséges” – vallja Luther dr. Isten megígérte választott népe hazatérését: „Összegyűjtelek benneteket… és összeszedlek… és nektek adom Izráel földjét. Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük.” (Ez 11,17.19) Isten szabadulással biztatja népét: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10) A mi Urunk; „Isten jobbján van, és esedezik is értünk.” (Róm 8,34) Az Ószövetség evangélistája boldog jövendőről prófétál: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból. A pusztában is jog lakik. Az igazság békét teremt. Békés hajlékban lakik majd a népem…” (Ézs 32,15–18) Jézus mennybemenetele után Péter így szólt; Júdás helyett: „Szükséges tehát, hogy még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt és imádkoztak. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.” (ApCsel 1,21–26) A keresztről, Jézus „így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” (Jn 19,26–27) Pünkösd böjtjének végén hallhatjuk mi is ezt a jó hírt az Ószövetség végéről; ott az angyal látomásban így szólt a prófétához: „Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) „Krisztus, ki híveidnek / Küldtél mennyből Szentlelket, / Öntsd ki Lelked reánk is, / Hogy általa igédben / Ismerhessünk meg téged!” (EÉ 233,2) Kérhetjük: Veni, Sancte Spiritus! Jövel, Szentlélek Úristen! G. A.
