„Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” (Zsolt 130,4)
Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi figyelmeztetnek, hogy járjunk keresztyén elhívásunkhoz méltóan – megbocsátásban (lásd Ézs 55,7)! „Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) Az Úr Jézusban az Atya bűnbocsátó szeretete öltött testet e világban, ezért: „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem.” (GyLK 750) Péter kérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21–22) Luther így tanít: „A bűnbocsánatnak nincs se határa se mértéke. Ha Isten, kegyelméből a mi sok bűnünk megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsátani felebarátunknak a keveset.” Urunk így szól mindenkori tanítványaihoz: „Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!” (Lk 17,3b.4) A belső emberünk harcol a bennünk lakozó bűnnel: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,24–25a) Ne imádjunk bálványt! „Amikor a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál.” (2Móz 32,19) Ismerjük az engedetlen tanítvány sorsát: „Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.” (Jón 2,1) „Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.” (Jón 4,2) Az Örökkévaló; az örök Vagyok, ezen a néven „mutatkozott be” Mózesnek: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34,6) Az Úr Jézus így tanít: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.” (Mt 7,1–2) És ezt is mondja: „Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.” (Mt 12,33) A felmagasztalt Krisztus, nem csak a laodiceai gyülekezetnek üzeni: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek… Aki győz...” (Jel 3,19–21) „Mindenkoron azért csak őt áldom, őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöd nincsen! // Itt e földön magasztaljon téged… Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.” (EÉ 338,4.6) G. A.
