„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben s kölcsönös teherhordozásra bátorít (lásd Róm 15,1), mert: „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; LK) Jósága és szeretete körülöleli életünket! „Lábam előtt mécses a te igéd, az én ösvényemnek világossága.” (GyLK 752,14) Mezei beszédében, Urunk óv a képmutató ítélkezéstől: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,37) Igéjében, Jézus kéri: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Luther dr. szerint „a keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva, egyformán néz mindenkire; barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszi. Ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincs!” S Pál ezt kéri: „…éljetek minden emberrel békességben. – Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12,18.21) Egymás terhének hordozása a gyakorlatban: „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. – Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt (Jézus) a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,18.24) Ez a testvériség ma is a gyülekezetben; Jézussal: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) A gyülekezet: Krisztus teste, s tagjait az Isten szerkesztette úgy egybe; „hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. Ha szenved az egyik tag..., ha dicsőségben részesül...” (1Kor 12,25–26) Testvéri közösség volt az első keresztyén gyülekezetben: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” (ApCsel 4,32–33) Pál szeretettel figyelmeztet; hogy krisztusi indulattal munkálkodjunk a gyülekezetben: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2,3–4) Az Úr Jézus Krisztus törvénye: a szeretet parancsa! S mert mindenkinek saját magának kell Isten ítélete alá állni; „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.” (Gal 6,4) „Jézusunk, … / Tanúid elhívod. // Kit választhatnál követül, / Hogy hirdesse országod? // Egymásra bízol bennünket…” (EÉ 478,1.2.4) G. A.
