„Nem vagytok többé idegenek és jövevények,
hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19)
Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben, Isten a hit ajándékával örök életre hívja gyermekeit (lásd Róm 6,23). „Ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik.” (Zsolt 34,9; LK) „Örvendezzetek az Istennek vigasságnak szavával!” (GyLK 708) Jézus a sarokköve Isten hajlékának s háza népét saját kezűleg vendégeli meg; ám ő nem kenyérkirály! „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy...” (Jn 6,11–12) Az első gyülekezet tagjai; „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Mindennap (...) házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és...” (ApCsel 2,42.46.47) Jézus minket is tanít s kijelenti önmagát: „aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert...” (Jn 6,47.48.51) Máig hangzik a hívás: „minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!” Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét s általa van szabad utunk a királyi menyegzőre; de mi ne legyünk méltatlanná vált meghívottak! „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,4.14) Kornéliusz házában, Péter beszélni kezdett: „Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ő a mindenség Ura!” (ApCsel 10,34–36) Az úrvacsorában való részesedés kettős közösséget hoz létre: Jézussal s a gyülekezet tagjaival. „Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,17) Halála előtt Jézus, az utolsó páskavacsorán s az első úrvacsorán vett részt tanítványaival. „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. – És vette a kenyeret... Ez az én testem... Hasonlóképpen vette a poharat is... E pohár az új szövetség az én vérem által...” (Lk 22,15.19.20) Luther tanítja: „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe ott van. Ha hited jól gyakorlod s erősíted, meglásd: milyen boldog, gazdag menyegzői lakomát készít oltáránál Istened!” „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője.” (Jel 19,9.7) „Örülj szívem, / Vigadj lelkem, / Vacsorához / Mégy Jézushoz, / Hivatalos vagy te itt.” (EÉ 309,1) G. A.
