Láttunk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,
telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)
Az esztendő első s egyben Vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s ünnepi igéi üzenik: 2022-ben alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Róm 10,13; LK) „Menedékem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) A 12 éves Jézust; „három nap múlva találták meg a templomban, és mindenki csodálkozott értelmén. Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,46–49) „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.” (1Jn 5,11) Simeon vallja: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet.” (Lk 2,29–30) János írja: „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet.” (1Jn 1,2) A fáraó leánya a fiává fogadott egy héber kisfiút; „Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.” (2Móz 2,10b) A százesztendős „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.” (1Móz 21,3) Az özönvíz után, Isten örök szövetséget kötött a világgal; minden földi élőlénnyel: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” (1Móz 9,13) „Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8b) Vízkereszt ősi ünnepe, Epifánia Domini: az Úr megjelenése; Isten kegyelmes szeretete csodája s a testté lett Igében „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba”! (Jn 1,9; LK) „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk:” (lásd GyLK 722) A napkeletről jött pogány bölcsek: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat (a királynak), tömjént (a főpapnak) és mirhát (a prófétának).” (Mt 2,11) S nem mentek vissza Heródeshez! Luther írja: „Aki üdvösséget s jó lelkiismeretet akar, hagyja ott a heródesek fajtáját s fogadja be Krisztust. Vagyis ne merje cselekedetektől várni megigazulását; hanem Krisztus legyen szíve királya, ki minden pompa nélkül jön!” A pogányok apostola megosztja velünk Krisztus titkát: „tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (Ef 3,6). Nemcsak Pál, de minden christianus is: misszionárius! Jézushoz hívjuk az embereket, ez a mi küldetésünk! Őbenne; „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, – Ezt hirdesd!” (Tit 2,11.15) Már Mózesnek megígérte: „Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába.” (5Móz 18,18a) Kérhetjük őt: „Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mindörökké téged áldunk!” (EÉ 400,4) G. A.
