Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” (Zsolt 130,4)
Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi figyelmeztetnek, hogy járjunk keresztyén elhívásunkhoz méltóan – megbocsátásban (lásd Ézs 55,7 s Lk 17,3–4)! „Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) Az Úr Jézusban az Atya bűnbocsátó szeretete öltött testet e világban, ezért: „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem.” (GyLK 750) A lutheri reformáció 504. évfordulója figyelmeztet: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11; lásd Zsid 13,8) Pállal és reformátorainkkal valljuk: „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember...” (Róm 3,24.28) Luther így tanít: „Higyj a Krisztusban! Benne odaígérek minden kegyelmet, igazságot, békességet, szabadságot. Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd.” Urunk kijelentette: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és... Örüljetek és ujjongjatok, mert...” (Mt 5,11–12) „A Seregeknek Ura velünk van, Jákób Istene erős várunk.” (GyLK 707) Halottainkra emlékezve, Jézus kijelentése ad reménységet (lásd Lk 20,38)! Izráel népe folytatta ősatyja; Jákób bűneit, ezért a Seregek Ura figyelmezteti: „Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7) Pál már bebizonyította: „Nincsen igaz ember egy sem, valamennyien megromlottak, Isten félelmével nem törődnek.” S megállapítja; Isten előtt, „a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni.” (Róm 3,10.12.18.20) Amikor kibékült Jákóbbal; „Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” Jákób ezt mondta: „Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem.” (1Móz 33,4.11) A felmagasztalt Krisztus, nem csak a laodiceai gyülekezetnek üzeni: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek… Aki győz...” (Jel 3,19–21) Isten gyermekei, szívbeli bizalommal szólhatnak, mert megtartják parancsolatait. „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, (...) és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott.” (1Jn 3,23–24) Isten, ítélettel tisztítja meg a tőle elpártolt népét: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok… Ha készségesen hallgattok rám...” (Ézs 1,18–19) „Mindenkoron azért csak őt áldom, őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöd nincsen! // Itt e földön magasztaljon téged… Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.” (EÉ 338,4.6) G. A.
