Jézus Krisztus mondja: „Valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is
az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)
Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre figyelmeztetnek: A hit cselekedetek nélkül halott (lásd Jak 2,17); ám hitből jön a cselekedet, hogy életünk betöltse (lásd EÉ 320)! Jézus, jó cselekedetekre készíti fel Isten gyermekeit. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,3; LK) „Az Úr törvényében boldog, aki gyönyörködik.” (GyLK 668) Az irgalmas samaritánus példatörténete alapján; Jézus minket is megkérdez: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” S küldő szava ránk is érvényes: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lk 10,36.37) De kinek vagyok én a felebarátja? Heti igénk szerint; Jézus azonosul legkisebb, irgalomra szoruló embertársainkkal, akiket úgy szerethetünk, mint önmagunkat (lásd Lk 10,27)! S Luther így figyelmeztet: „Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett! Minden rád szoruló szegényben ő közelít hozzád. Egészen kezed ügyében van s bármit teszel, vele teszed.” A szeretet apostola így tanít: „Szeretteim, ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk, mert Isten szeretet.” (1Jn 4,7.12.8) „Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették.” A farizeusok nem értették ezt (lásd Hós 6,6): „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” (Mt 12,1.8) Isten, prófétája által üzeni: „Az Urat keressétek, és életben maradtok! A jóra törekedjetek, ne a rosszra, és veletek lesz az Úr.” (Ám 5,6.14) Az emberszeretet különböző mózesi törvényei a jövevényt, árvát, özvegyet, a nincstelen, szegény embertársat védik; „ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj” (5Móz 24,18.22)! Az ősgyülekezetben testvéri közösség volt. „Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és... Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert...” (ApCsel 4,33.34) Jakab figyelmeztet: a keresztyén hit nem személyválogató! „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint (lásd 3Móz 19,18), helyesen cselekedtek. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,8.13) „Júdás, Jézus Krisztus szolgája, köszöntését küldi az elhívottaknak: irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” S dicsőítő szavait vele zenghetjük: „az egyedül üdvözítő Istennek: (...) dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké.” (Júd 1.2.25) „Te, mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom, / Hadd legyek tanítványod / Akit a jótevésre / A szíve kényszerít!” (EÉ 455,4) G. A.
