„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12)
Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli és heti igéi így figyelmeztetnek: Ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk; aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul! „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) „Az Úr házába örömmel megyünk.” (GyLK 755) Ám Jeruzsálem pusztulásának ünnepe arra emlékeztet, hogy Kr. u. 70-ben az ellenség a várost és a templomot teljesen lerombolta! Bevonulásakor, Jézus megsiratta a várost, azután megtisztította a templomot (lásd Lk 19,41–48)! „Az Úr Jézus három nap folyvást prédikált a templomban. Sohasem volt még ekkora lázban. Érezte, hogy küszöbön a veszedelem. S ő, de szívesen elfordította volna!” – vélekedik Luther. A legfőbb parancsolatot Mózestől idézi Jézus, az írástudónak: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk 12,29–31) Pál, a prófétát idézi: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából,” (lásd Ézs 59,20) és kijelenti: „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Róm 11,32; lásd Róm 9,8.16) S így érvel: „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a (pogány) népekhez, hogy...” (Róm 11,2.11) Először Kr. e. 587-ben rombolták le a templomot, mert „sokat vétkezett Jeruzsálem... Az Úr szomorította meg sok vétke miatt.” (JSir 1,8.5) A Messiás kijelentése örökérvényű: „eljön az óra, amikor nem ezen a (Garizim) hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát, lélekben és igazságban, mert az Isten Lélek.” (Jn 4,21.23.24) Pál, így indokolja e titkot: „üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: (lásd Ézs 59,20.21 és 54,10), mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,26.29)! A próféta irgalomért könyörög: „jaj nekünk, mert vétkeztünk! Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk!” (JSir 5,16.21) Mózes előre kijelentette; ha bálványimádók lesztek, „szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé, és... De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha... De végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr. Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait!” (5Móz 4,27.29.30.31.40) A választott nép sorsa hirdeti: akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította. Hit által igazulunk meg (lásd Róm 8,28–30 s 10,9–13)! „Tisztítsd meg szíved, / Jeruzsálem népe, // Véled az Úr van!” (EÉ 460) G. A.
