„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b)
Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a christianusok felelősségéről tanítanak. Őket az jellemzi, hogy hűség és engedelmesség által élnek Krisztussal közösségben; aki az Úristen mindenek iránti szeretetének tanúja e világban. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (1Kor 1,9; LK) „Oly jó nékem Isten közelsége! Reménységemet az Úrba vetem: hadd hirdessem minden tettedet!” (GyLK 723,11) Pál, Krisztusért kárnak ítélt mindent az életében, hogy őt megnyerje és „hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint...” (Fil 3,10)! Mivel megragadta őt Jézus, egyenest a cél felé fut. Urunk a talentumok példázatával arra (is) figyelmeztet, hogy a képességeink szerint kapott tehetségeinket, testi-lelki ajándékainkat Isten dicsőségére és embertársaink javára kamatoztassuk (lásd Mt 25,14-30)! Jézus, a mennyek országát az elrejtett kincshez és az igazgyöngyhöz (is) hasonlítja; „amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt…” (Mt 13,44). Salamon, bölcs és értelmes szívet kapott Istentől, s igazságos ítéletet hozott a király; „látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és azzal szolgáltat igazságot.” (1Kir 3,28) Pál, így figyelmeztet: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt... – És adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért...” (Ef 5,15–16.20)! S a pogányok apostola, a keresztyének felelősségéről tanít: „Minden szabad, de nem minden használ; ...de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. – ...mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,23.24.31) Pál, prédikálásával ingyenessé tette Krisztus örömhírét. „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” S mindenki szolgájává tette magát; „hogy minél többeket megnyerjek. ...mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (1Kor 9,16.19.22) Isten így állítja munkába prófétáját: „indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! ...én veled leszek, és majd megmentelek!” (Jer 1,17.19) Az okos és a gonosz szolga példázatával, Urunk minket is megkérdez: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy...?” Válasza, a miénk is lehet: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor...!” (Lk 12,42–43) Luther, ma is tanít: „Ne feledd, hogy téged Isten azért tett ilyen vagy olyan állásba, hogy magadat alárendelve szolgálj másokat! Csak maradj meg hivatásodban, melyre rendelt, s abban szolgáld Istent felebarátaidon.” Kérd: „Testvéreim javáért / Fáradnom, küzdenem / Adj erőt, örök Isten...!” (EÉ 455,1) G. A.
