„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)
Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten bűnösöket hív! „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) Kérhetjük őt: „A te Szentlelked vezessen helyes úton!” (GyLK 774) „Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!” (Ez 18,32) A bűnösök barátja; meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket! Mi ne akarjuk kizárni magunkat az öröklét ünnepi lakomájáról, mint az idősebb, elveszett fiú; őt így kérlelte tékozló szeretetű atyja: „fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” A fiatalabb, elveszett fiú nem tudta végig mondani bűnvallását: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lk 15,31.32.21) Pál az Isten bűnösöket megmentő szeretetének példája; mert az Úr „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1Tim 1,15) Egy bűnös nő megállt Jézus mögött, „a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.” Ő így szólt: „Megbocsáttattak a te bűneid. A te hited megtartott téged…” (Lk 7,38.48.50) Luther dr. írja: „Isten országa tehát merő bűnbocsánat! Olyan nagy dolog ez, hogy csak a szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát, és e hitben Isten előtt való megigazulásomat.” Izráel népének bűnvallása: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat tiszteltük. – Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték.” (Bír 10,10.16) A nyomorúság idején, prófétája így reménykedett az Úrban: „Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és (...) abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk!” (Mik 7,18.19) Keresztelő János születésnapján: „Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: Áldott az Úr, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. – Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz.” (Lk 1,67–68.76) János vallomása a miénk is lehet: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30)! Az Ágostai Hitvallás 491. évfordulóján Jézus így bátorít: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Uram; „Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.” (Zsolt 119,46) Ez Keresztelő János bizonyságtétele: „Én nem a Krisztus vagyok – Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját” (Jn 1,20.23)! „Jézus, Istennek Báránya – holtig Híveid maradunk!” (EÉ 194) G. A.
