Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28)
Böjt 5. hetében az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Jézus, mint az igazi Főpap áll előttünk; aki szeretett minket és önmagát adta értünk áldozatul. „Jézus Krisztus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,2; LK) Fekete- vagy Passióvasárnap kér(dez)hetjük: Judica: „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem! Miért kell gyászban járnom? Miért csüggedsz el, lelkem? (Zsolt 43,1.2.5) „Ítélj meg engem, Istenem, oltalmazd ügyemet a gonoszokkal szemben!” (GyLK 705,1) A Zebedeus fiak ezt kérték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.” S Jézus, heti igénkben megfogalmazott küldetése (lásd Ézs 53,10–12 is) alapján, mondta tanítványainak: „aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!” (Mk 10,37.44) Isten Fia a mi örök Főpapunk és ő „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5,9) Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét; a két nemzetséget, hogy „egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által.” (Ef 2,15–16) Íme, Jób hitvallása, reformátorunk tolmácsolásában: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Jób 19,25–26; lásd Biblia magyarázó jegyzetekkel, 588. o; Hós 13,14) Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál, mert „a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, (…) hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (Zsid 9,12.15) Az Úr prófétájának böjti kér(d)ései: „Te ismersz, Uram! Gondolj rám, és fogd pártomat! Miért tart fájdalmam szüntelen?” Isten válasza: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj.” (Jer 15,15.18.19) Krisztus, „örökre Isten jobbjára ült. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsid 10,12.14) „Csak egyszer áldozta fel magát. Maga a pap is, meg az áldozat is. Oltára pedig a kereszt. Drágább áldozatot nem adhatott az Isten, mint mikor magát odaadta s elemészti magát a szeretet tüzében.” – vallja Luther. Jézus harmadszor szólt haláláról s feltámadásáról, és a jerikói út mellett ülő vak koldust meggyógyította; aki így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! …Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.” (Lk 18,38.41–42) „Nem látták benned, csak az ács fiát. // Nem látták fádat, melyen folyt tusád, // De majd meglátják, ha órája üt, / Kinyíló szemmel mind és mindenütt.” (EÉ 393) G. A.
