Jézus így szólt a tanítványokhoz: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe,
és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.” (Lk 18,31)
Ötvened hetében az Útmutató reggeli s heti igéi azt üzenik, hogy böjt kapujában jussunk el a lelki vakságból Isten műveinek látására! „Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) Ehhez mi is kaphatunk tőle bölcsességet (lásd Péld 9,10 és Jak 1,5–6; 3,17–18) Quinquagesima ünnepén kérhetjük: Esto Mihi – „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3b) „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, hűséges Isten.” (GyLK 691,6) Lássuk meg: azért jött Jézus, hogy életét adja váltságul sokakért! Tanítványainak így szólt először nyíltan küldetéséről: „az Emberfiának sokat kell szenvednie, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” És a sokaságot így hívta követésére: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mk 8,31.34) Erről az igéről Dr. Luther így vall: „A kereszt dicsőségét a szívedben kell érezned, hogy hálát tudj adni Istennek a szenvedésért, mint aki örvendezve kész keresztre, halálra. Ez a kereszt megszenteltetése.” Isten: szeretet, s Pál tanítja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13, lásd 1Jn 4,16 s Róm 5,5) A kereszt felé induló Jézus üzent Heródesnek: „Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.” S ítéletet mondott Jeruzsálem felett: „hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, (...) de nem akartátok!” (Lk 13,32.34) Jézus tanítványai nem böjtöltek, ő így válaszolt e vádra: „Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De (...) amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor (...) böjtölni fognak.” (Lk 5,34–35) Hamvazószerda a negyvennapos „hétköznapi” böjt kezdete s Jézus így tanít: „Böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van. – Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,18.20.21) Pál múlt időben szól a Krisztusban elrejtett életről: „levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki... Itt (...) minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,9–11) Ő él bennünk is? S Pál megtapasztalta a belső ember harcát a bűnnel: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,24–25) A választott nép nem Isten kedvéért tartott böjtöt. „Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt. Nem hallgattak rá.” (Zak 7,12.13) „Én lelkem, útra készülj, / Kísérd el Uradat! / Hordozni a keresztet / Téged is megtanít.” (EÉ 209,1) G. A.
