„Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16)
Vízkereszt ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten törvényében és evangéliumában közölt akaratát állítják elénk; ő minden ember üdvösségét akarja (lásd 1Tim 2,4; Jn 1,17; Kol 1,19)! Isten kegyelmes akarata Jézus Krisztusban látható; ő világosságul jött el e világba s örök életet hozott az embereknek. „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe: minden őáltala és őérte teremtetett, és őbenne áll fenn minden.” (Kol 1,15–17; LK) „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718) A kánai menyegzőn, első jelként Jézus borrá változtatta a vizet, mert elfogyott a bor. „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett,” ezt mondta a vőlegénynek: „te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Jézus, „így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,9.10.11) „A víz borrá változtatása azt jelenti, hogy Jézus a törvény értelmét megédesítette. A törvény Krisztust követeli és hozzá utal, hogy kegyelme a hitben újjászüljön s igazi jócselekedetek végzésére képesítsen” – tanítja Luther. Pál pedig a megfeszített Krisztust hirdeti; „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék”. És Isten titkos bölcsességét szólja; „azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre”. (1Kor 2,5.7) Mózes a törvény megtartására inti népét s emlékezteti őket: „A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.” (5Móz 4,12.13) Pál ezt tanítja: „a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására” (Róm 10,4; lásd Gal 3,24)! S csak a hitből való igazság számít Isten előtt, amelyet ő is hirdetett. És az igazi szabadság: a szeretetben való szolgálat. Így figyelmeztet: „Ha törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert Krisztus Jézusban nem számít (...) csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5,4.6) Íme, az apostoli gyűlés határozata, a pogányokból lett keresztyének számára: „tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek...” (ApCsel 15,29) A nagy szárazságról így szól az Úr: gyászolnak; „mert nem volt eső az országban.” S prófétája így esedezik: „Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, Uram, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! Ne hagyj el bennünket!” (Jer 14,4.7.9) „Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr, a Széírről ragyogott rájuk. Mennyire szereti népét!” (5Móz 33,1–3) „Uram, a te nevedben / Áldd meg szolgáidat!” (EÉ 323,4) G. A.
