„Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal.” (Ézs 40,3a.10a)
Advent 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi fókuszában Isten követe, az Úr útegyengetője áll; ő Keresztelő János: Krisztus adventi hírnöke! „Íme, a mi Urunk, akit mindannyian várunk, ő megszabadít minket.” (GyLK 727) „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20; LK) Zakariás így énekelt: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. – Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait.” (Lk 1,68.76; lásd Mk 1,2–3) Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket!” (Mk 13,5) „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11,6) „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére. Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos.” – vélekedik Luther. Pál, Isten titkainak sáfáraként, nem ítélkezik önmaga felett s tanácsolja: „Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. ...és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5) A próféta hirdeti: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! – Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.” (Hós 14,2.10) János, így tekintett szolgálatára: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Mt 3,11) Az Ószövetség evangélistája előre hirdeti: egyedül az Úr ad szabadulást! „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.” (Ézs 45,2) A nagy advent kezdetén; Jézus születése előtt hét nappal felcsendül az angyali üdvözlet; Jézus születésének ígérete: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,28.30–31) Jézusban teljesülnek be Isten ígéretei; s ő a végső beteljesedés előlegét is adja, a Szentlélek adománya által; mert „Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1,21.22; lásd Ef 1,13.14)! „Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, (...) és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.” (Ézs 11,11–12) Legyen a mi fohászunk, az Úr érkezését várva: „Téged kér szívünk, // Hozzád száll imánk, // Néked zeng dalunk, Ó, Jézus, hozzánk jöjj!” (EÉ 575) G. A.
