„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28)
Advent 2. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Emberfia második eljöveteléről tudósítanak. Ám addig; két advent között élünk: ítélet előtt, kegyelem alatt! „Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint.” (Mt 16,27; LK) „Hirdessétek a népeknek, és mondjátok: íme, az Isten, a mi Üdvözítőnk eljő.” (GyLK 709) Jézusban eljött a Megváltó, aki eltávolítja a gonoszságot népe közül, eltörölve bűneiket; de második eljövetele világítélet lesz! „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” Ő előre elmondta; „tudjátok meg: közel van az Isten országa. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lk 21,27.31.33) Jakab így int: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,8) Isten ítéletet tart a világ fölött; majd lakomát készít a Sionon, minden népnek! „Véget vet a halálnak örökre! ...leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!” (Ézs 25,8) Isten népének hálaéneke az iránta való bizalmát hirdeti: „te egyengeted az igaz ember útját. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk. ...te szerzel nekünk békességet.” (Ézs 26,7–8.12) A felmagasztalt Krisztus üzenete nem csak az efezusi gyülekezetnek íródott: „de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. ...térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben... Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely...” (Jel 2,4.5.7) Pál tudja, e földön „hitben járunk, nem látásban.” S emlékeztet; „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5,7.10) Már a próféta hírül adta: „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!” (Zak 2,14.17) Pál az Úr igéjével mondja el a feltámadás rendjét; visszajövetelekor „maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,16–17) Luther így tanít: „Krisztus mindenek bírája, élőké, holtaké, jóké, gonoszoké, igazaké és istenteleneké. De csak a Krisztusban elaludt hívők jutnak el a kibeszélhetetlen dicsőségre és kegyelemre.” S milyen lesz az Úr érkezése (adventus Domini) a christianusok számára? „Ó, boldog nap! / Az én Uram feltámaszt engem! / Felébredek, s élek a mennyben / Mindörökké!” (EÉ 519,3) G. A.
