„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.” (2Kor 5,10a)
Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli és heti igéi bátorítanak: Reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét (lásd Tit 2,13), aki az eljövendő világban uralkodni fog mindenek fölött! „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13; LK) „Oly jó nékem Isten közelsége! Reménységemet az Úrba vetem...” (GyLK 723,11) Az utolsó ítéletről tanít Jézus: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében...” S az irgalmasság hatféle cselekedetét felsorolva, szól az igazakhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot...” Ítéletét ezzel indokolja: „valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,31.34.40) Pál „kereszt” kérdése: „Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” (Róm 14,10) Luther így tanít: „A türelem kitartóvá tesz, a kitartás reménységet nemz, a reménység pedig nem szégyenít meg. Mi örök üdvösséget remélünk. Mindezt Isten kegyelme műveli bennünk a kereszttel.” Hegyi beszéde végén, Jézus figyelmeztet: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, ...hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Mt 7,21.24) Az ember, e földön dönt örök sorsa felől: „Mert Isten azért küldte el a Fiút, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van.” (Jn 3,17.18) S így önmagát zárja ki az örök életből! A hamvazószerdához hasonló jellegű, mai bűnbánati- és imanapon a három éve terméketlen fügefa sorsa kerül elénk. A vincellér közbenjár érdekében a gazdánál: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” (Lk 13,8–9; lásd Zsid 9,12.15) A vámszedők és bűnösök barátja, a százból az egy elveszett juh és a tízből az egy elveszett drahma megtalálása kapcsán, szólt a mennyei örök örömről: „Így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.” (Lk 15,10) S ez az áldáskívánás, nekünk is szól: „A békesség Istene pedig, (...) munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!” (Zsid 13,20.21.25) János írja: „És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt. ...a halottak, a trón előtt állnak, és... Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett. Ez a második halál...” (Jel 20,11.12.15.14) Kérd: „Írd az élet könyvébe / Megváltottad nevét!” (EÉ 505,4) G. A.
