„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét
és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10b)
Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli s heti igéinek örömüzenete: Életünk el van rejtve Krisztusban! És amikor Krisztus, a mi életünk újra megjelenik, mi is megjelenünk dicsőségben (lásd Kol 3,3.4; 1Jn 3,2)! „Szomjúhozik lelkem az élő Isten után.” (GyLK 704) „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (1Jn 5,21; LK) Mert ő Isten; s ő a benne reménykedők élete, szentsége és igazsága! Mindezt Lázár feltámasztásával is igazolta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? – ...ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (Jn 11,25–26.40)! Heti igénk a páli megigazulástan része; mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem... Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk” emberré létele által; ő a mi szabadító Urunk! (2Tim 1,9.10a) A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk; figyelmeztet Pál: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Luther így tanít: „Ha tehát kegyelemből bűnbocsánatot nyertetek és megigazultatok, Istennek tartoztok engedelmességgel, hogy akarata szerint éljetek. Most már tehát ellenállhattok a bűnnek, mert Krisztusban vagytok és tiétek feltámadásának ereje.” Névünnepén, Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére (lásd Jel 12,7) s tanítványait bátorítja: „inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,18.20; lásd Zsolt 34,8) Az Úr angyala rátalált az úrnője elől futó Hágárra a pusztában s ezt mondta neki: „Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,11.13) Isten megígérte a pusztában vándorló népének: „Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és... hiszen az én nevem van jelen benne.” (2Móz 23,20–21) Hajótörésük előtt így szólt Pál: „ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál… Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23.24) Az Úr angyala kivezette Pétert a börtönből majd eltűnt mellőle, ekkor mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) Zengheted: „Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,3) G. A.
