„Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5b)
Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli s heti igéinek kulcs szava a kegyelem. Mi, mindig Isten kegyelmére szorulunk. Ő igazít meg minket Krisztusért, ingyen kegyelméből. Íme, a páli megigazulástan egy mondatban: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8–9) Jézus „Krisztus által, hitben van menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsőségében.” (Róm 5,2; LK) A farizeus önmagával dicsekedett a templomban; míg a vámszedő így imádkozott: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Jézus mondja: ő megigazultan ment haza! „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,13.14; lásd 14,11) Luther szerint: „Ez a képmutató farizeus megtagadta Istent és felebarátjával sem tett jót. Nem Istennek adta a dicsőséget, felebarátját pedig gyűlölte.” „Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok.” (GyLK 673) Jézus így beszélt tanítványaihoz az írástudók és a farizeusok ellen: „Mindazt, amit mondanak, tegyétek meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert... Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,3.11–12) A pásztorfiú így győzte le Góliátot: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy...” (1Sám 17,45 s 49) Jézus a porba írta a tőle elpártolók nevét (lásd Jer 17,13) s ezt mondta a házasságtörő asszonynak: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Péter, így inti a véneket (presbitereket) és ifjakat egyaránt: „legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, önként, készségesen, mint akik példaképei a nyájnak. Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak.” (1Pt 5,2.3.5a) Évekkel azelőtt, három ember előtt is letagadta Jézust: „nem ismerem őt!” Megszólalt a kakas s „ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre.” Ő „kiment, és keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,57.61.62) Így zeng Isten hű és igaz népének hálaéneke: „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,4) „Mily nagy az Úr kegyelmessége, / Én őt imádom... // Add, ó Atyám, hogy nagy kegyelmed / Mindig szemem előtt legyen.” (EÉ 58) „Az én Istenem csak kegyelem, semmi más, csak kegyelem!” (Túróczy Zoltán) G. A.
