Jézus Krisztus mondja:
„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el.” (Lk 10,16a)
Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket; figyeljünk a hívó szóra (lásd Zsolt 95,7–8a)! „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Hagyjad az Úrra utadat” (GyLK 700) – az egyházi év most kezdődő második felében is, amely nem ünneptelen időszak! Krisztus feltámadását ünnepelhetjük hétről hétre; aki az Atya bűnbocsátó irgalmának tanúja lett e világban és országába hívott el minket. Az Ágostai hitvallás Ambrosiust idézi: „Isten azt végezte, hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül, és cselekedet nélkül, egyedül hittel, ingyen nyeri el a bűnök bocsánatát.” A gazdag és Lázár példatörténetében a kolduson Isten segített, de a megtéretlen és névtelen gazdag önmagát zárta ki az örök élet ünnepi lakomájáról! Ez Ábrahám válasza: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31) A szeretet apostola kijelentette: „Isten szeretet. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn 4,16.21) Luther tanítja: „A keresztyén mindenestül felebarátjának szenteli magát. Ha látja, hogy mezítelen, felruházza, ha éhes, táplálja, ha szomjas, megenyhíti és így tovább.” A nagytanács előtt, Péter így tett bizonyságot Uráról: Jézus „lett a sarokkő, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,11.12) Pál, megvallja a gyülekezetnek: „sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, (…) hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.” (2Kor 2,4) Isten újabb látomás során erősíti meg prófétája küldetését: „Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... Aki hallgat rá…” (Ez 3,27) Jézus háromszor is megerősíti Péter megbízatását és elhívását: „Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimat! Legeltesd az én juhaimat! Kövess engem!” (Jn 21,15–19) Jeremiás kesereg, hogy próféta lett: „Rászedtél, Uram, és én hagytam… Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem… De perzselő tűzzé vált szívemben…” (Jer 20,7.8.9) Az Úr elől menekülő, engedetlen próféta ezt kérte a hajósoktól: „Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar.” (Jón 1,12) Mi hallgassunk az Úr Jézusra (lásd Jn 14,6)! „Szent, örök Isten, nincsen hova lennem. / Bárhova futnék, te utolérsz engem. / Egy menekvés van: hozzád térni, / Szívem kitárni, irgalmat kérni.” (EÉ 431,1) G. A.
