„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1)
Húsvét ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre ösztönöznek: Cantate! „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (GyLK 737) Isten csodálatosan cselekedett: énekeljetek! S az Úr Jézust, a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítsük! „Jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ó, felséges!” (Zsolt 92,2; LK) Akik felöltözték az új embert, azokat így bátorítja Pál: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16) Jézus bevonulásakor; „a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,37–38) Mózes és Mirjám hálaadó éneke azonos tartalmú volt: „Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.” (2Móz 15,1.21) „És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dávid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle.” (1Sám 16,23) Dr. Luther így vall: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a Sátán; mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Mint Saul királynál látjuk, elűzi a szomorúság lelkét.” Pál, nem akart mások munkaterületén működni: „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, hanem amint meg van írva: »Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.«” (Róm 15,20–21; lásd Ézs 52,15) És a nyelveken szólásról s a prófétálásról ez a véleménye: „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. – De a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1Kor 14,15.19) János, láthatta és hallhatta a mennyben, Isten trónjánál a mennyei lények dicsőítő, új énekét: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen!” (Jel 5,12–14) Péter vallástétele e földön „prózában” hangzott el: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68–69; lásd 6,63 és 10,36) „Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,3) G. A.
