„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)
Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: Csak egy urat lehet szolgálni (lásd Lk 16,13)! „Jó dolog az Urat dicsérni.” (GyLK 731) „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Krisztus az Atya gondviselő szeretetének tanúja e világban, ő a mi Mesterünk; és háromszor is elmondja: Ne aggódjatok! A ti mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek valójában. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33) A keresztyén ember heti igénk szerint él. Péter így bátorít: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, … maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Pt 5,10) „Gondját a keresztyén ember szívével együtt, az Isten vállára veti. Neki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza (lásd Zsolt 55,23)!” – oktat Dr. Luther. Névünnepén, Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére (lásd Jel 12,7.9). Az Úr angyala rátalált az úrnője elől futó Hágárra a pusztában és ezt mondta neki: „Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,11.13) Isten megígérte a pusztában vándorló népének: „Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és... hiszen az én nevem van jelen benne.” (2Móz 23,20–21) Jézus, a kisgyermekeket állította példaként a követői elé, és figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát. (Ő) sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,10.14) Az Úr angyala kivezette Pétert a börtönből majd eltűnt mellőle, ekkor mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) Hajótörésük előtt, így beszélt Pál: „ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál… Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23.24) Jánosnak egy szolgáló lélek mutatta meg a mennyei Jeruzsálemet; „és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt”. A hírnök szava máig ható: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok …: Istent imádd” (Jel 22,8.9)! Ám, zengheted: „Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,3) G. A.
