Jézus Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32)
Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a földön szolgáló gyülekezetet bátorítják: Isten meghallgatja erőtlen népe kiáltását! Jézus nem hagyta magára egyházát, hanem Isten jobbján szüntelenül közbenjár érte. Exaudi! „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) „A Szentlélek önnönmaga tanúságot tesz majd arról a mi lelkünkkel, hogy az Isten fiai vagyunk.” (GyLK 687) Jézus, megígérte a Szentlelket övéinek: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16,7; lásd 15,26) Pál azért könyörög az Atyához, „hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által… és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét.” (Ef 3,17–19) Isten megígérte választott népe hazatérését: „Összegyűjtelek benneteket… és összeszedlek… és nektek adom Izráel földjét. Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük.” (Ez 11,17.19) A szeretet apostola a lelkek megvizsgálására figyelmeztet; „mert sok hamis próféta jött el a világba. Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Mi Istentől valók vagyunk…” (1Jn 4,1.2.6) Az Ószövetség evangélistája boldog jövendőről prófétál: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból. A pusztában is jog lakik. Az igazság békét teremt. Békés hajlékban lakik majd a népem…” (Ézs 32,15–18) Jézus mennybemenetele után Péter így szólt; Júdás helyett: „Szükséges tehát, hogy még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt és imádkoztak. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.” (ApCsel 1,21–26) Pünkösd böjtjében, Pál imádságában kéri: „a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok…” (Ef 1,17–18) Isten, Krisztust mindenek fölé emelte! S ő búcsubeszédében megígérte: „azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő engem fog dicsőíteni. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” (Jn 16,13.14.8–9) „Tehát üdvösségünk is, kárhozatunk is azon fordul meg, hogy hiszünk-e Krisztusban, vagy sem. Krisztuson kívül minden kárhozatos és elveszett, Krisztusban viszont minden jó és üdvösséges” – vallja Luther dr. „Krisztus, ki híveidnek / Küldtél mennyből Szentlelket, / Öntsd ki Lelked reánk is, / Hogy általa igédben / Ismerhessünk meg téged!” (EÉ 233,2) Jövel, Szentlélek Úristen! G. A.
