„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14)
Vízkereszt ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéi hirdetik: Jézus Krisztusban látható Isten dicsősége, az ő gyermekei életében. Jézus világosságul jött el a világba és életet hozott az embereknek. „Az Ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” (Jn 1,14; LK) Urunk megkeresztelésekor a Szentháromság mindhárom személye jelen volt; „azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” (GyLK 739) Isten gyermekeinek logikus istentisztelete: „szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és (...) változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata...” (Róm 12,1–2) Péter, a pogány Kornéliusz házában hirdette a megfeszített, de feltámadott és élő Jézust; „aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.” (ApCsel 10,43–44.48) Isten gyermekei: lelki emberek, mert az Istenből való Lelket kapták, hogy „hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Kor 2,12.16) S az ő gyermekeiért maga a Lélek esedezik. Isten kegyelmes döntése megelőzte a mi döntésünket őmellette. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28) Pál, Istent magasztalja Krisztusért, mert „őbenne kiválasztott minket magának... Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket (...), hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.” (Ef 1,4.5–6) S küzd a gyülekezet állhatatosságáért is; „mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben.” És kéri: „mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” (Kol 2,1.2.6) Jézus imádkozni tanítja övéit; titokban, tömören, „így imádkozzatok: Mi Atyánk, (...) legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; (...) mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” (Mt 6,9–13) Luther figyelmeztet: „Vegyük észre, hogy Isten a Miatyánkban mimagunk ellen imádkoztat. Meg akartja értetni velünk, hogy nincs nagyobb ellenségünk, mint saját magunk. Mert az önös akarat a legmélyebb és legnagyobb gonosz bennünk. Ez a legdédelgetettebb kedvencünk.” Ezért kérjük: „Irtsd ki a rossz indulatot, / Mely megszegi akaratod!” (EÉ 72,4) G. A.
