Ő a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság...:
övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” (1Tim 6,15b–16)
Szentháromság ünnepe után a 23. héten az Útmutató reggeli s ünnepi igéi fókuszában Krisztus és a benne hívők örök élete tündököl. S e földi életünkben, járjunk elhívásunkhoz méltóan – két világ polgáraiként; nem feledve, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14)! „Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (1Kor 6,20; LK) A képmutató farizeusok kísértő kérdésére Jézus így felelt, az adópénzre utalva: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21) Pál, nem római polgárjogával dicsekszik: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki...” (Fil 3,20–21) S Péter kéri: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1Pt 2,13.17) „A keresztyének tehát kötelesek felsőbbségeiknek és a törvényeknek engedelmeskedni, kivéve, ha azt követelik tőlük, hogy bűnt kövessenek el.” (Ágostai hitvallás) Pál, Thesszalonikában, a zsinagógában mondta, hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.” – „Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust.” (ApCsel 17,3.7) A végső győzelem a Bárányé, mert ő „uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és a hűségesek” (Jel 17,14)! János látta a tízszarvú és hétfejű fenevadat, aki nagy hatalmát a sárkánytól kapta; „és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy... Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és...” (Jel 13,6–7) De akik neve be van írva a Bárány életkönyvébe, azok nem imádták a vadállatot! Luther, bátorít: „Álljatok meg hát szilárdan, keményen, életre-halálra a hitvalló hitben mindaddig, míg üdvözítő Krisztusunk ereje, győzelme az ördögöt egészen ki nem veti!” Jeruzsálemi bevonulásakor, Jézus megtisztította a templomot, mert „az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21,13) Az újszövetségi gyülekezet Isten jelenlétének a helyszíne; „mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Ti viszont Krisztuséi vagytok...” (1Kor 3,17.23) Péter emlékeztet: el fog jönni az Úr napja! „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk... Ti tehát, (...) növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,13.17–18)! „Téged kérünk, mi Krisztusunk, / Mivel mi csak benned bízunk. / S mint hű nyájad… / Vígan mondunk dicséretet / Örök hálaadással.” (EÉ 260,4) G. A.
