„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét,
és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10b)
Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek örömüzenete: Életünk el van rejtve Krisztusban! És amikor Krisztus, a mi életünk újra megjelenik, mi is megjelenünk dicsőségben (lásd Kol 3,3.4; 1Jn 3,2)! „Szomjúhozik lelkem az élő Isten után.” (GyLK 704) „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (1Jn 5,21; LK) Mert ő Isten; s ő a benne reménykedők élete, szentsége és igazsága! Mindezt Lázár feltámasztásával is igazolta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? – ...ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (Jn 11,25-26.40)! Heti igénk a páli megigazulástan része; mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem... Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk” emberré létele által; ő a mi szabadító Urunk! (2Tim 1,9.10a) A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk; figyelmeztet Pál: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Luther pedig így tanít: „Ha tehát kegyelemből bűnbocsánatot nyertetek és megigazultatok, Istennek tartoztok engedelmességgel, hogy akarata szerint éljetek. Most már tehát ellenállhattok a bűnnek, mert Krisztusban vagytok és tiétek feltámadásának ereje.” Halálos betegségéből történt gyógyulása után, Ezékiás király hálaéneket zengett az Úrnak: „Az élő, csak az élő magasztalhat téged, (...) hogy te hűséges vagy. Megszabadított engem az Úr!” (Ézs 38,19.20) Joppéban, Péter feltámasztott egy nőtanítványt; „letérdelt, és imádkozott, azután ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és...” (ApCsel 9,40) Pál élete a halálban is Krisztusban van elrejtve: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil 1,21; lásd Gal 2,20) Mi is; „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8); ha hittel elfogadtuk őt személyes Megváltónknak! A megdicsőült Krisztus csak dicséri a szmirnai gyülekezetet s bátorítja övéit: „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2,10.11) Mert aki kétszer születik: testtől és Lélektől, az csak egyszer hal meg! A körülmetéletlen Ábrahám hitét számította be Isten neki igazságul; s ez érettünk is megíratott, „akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki...” (Róm 4,24–25) „Jézus él, én is vele! / Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmam.” (EÉ 223,1) G. A.
