„Így szól az Úr, a te teremtőd...:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi által, Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív; s e szentségben bűnbocsátó szeretete zálogát adja. Miért teszi ezt népének szabadító Ura? (A választ lásd Ézs 43,4) „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Isten néven szólítja, és sötétségből világosságra hívja gyermekeit. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása.” (GyLK 699) Jézus utolsó parancsa, mindenkori követőinek szól: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy...” (Mt 28,19–20) Pál, kérdez s felel is: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, Krisztus halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy új életben járjunk.” (Róm 6,3–4) Luther tanítja: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan, piros vérét. Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiomlott és bűneinkért megfizetett.” Isten átvitte népét a kettévált vízű tengeren: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.” (2Móz 14,22; lásd 1Kor 10,1.2) Az első gyülekezet élete háromezer keresztelővel kezdődött pünkösdkor, Péter szavára: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt...” (ApCsel 2,38–39) Filippiben Pál, ezt mondta a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz... Ő pedig azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.” (ApCsel 16,31.33) Jézus figyelmezteti mindenkori tanítványait: „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) A gyülekezet Krisztus teste s mi egyenként annak tagjai vagyunk. „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12,13) A megdicsőült Krisztus, nemcsak a szárdiszi gyülekezetnek üzeni: „térj meg! Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt.” (Jel 3,3.5) Ne feledjük; Isten szeretetével átölelt, keresztnevünkön szólított s velünk kívánja tölteni az örökkévalóságot! „Meg vagyok keresztelve!” E tény nemcsak reformátorunkat erősítette hitharcában; mert „Bár testi szem csak vizet lát / E drága keresztségben, / Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben.” (EÉ 295,3) G. A.
