„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben s kölcsönös teherhordozásra bátorít, mert: „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; LK) Jósága és szeretete körülöleli életünket! „Lábam előtt mécses a te igéd, az én ösvényemnek világossága.” (GyLK 752,14) Igéjében, Jézus kéri: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” Luther dr. szerint „a keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva, egyformán néz mindenkire; barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszi. Ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincs!” Mezei beszédében, Urunk óv a képmutató ítélkezéstől: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,36.37) S Pál kéri: „Ne ítélgessük többé egymást, hanem azt ítéljétek meg, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.” (Róm 14,13) Ma, Keresztelő János születésnapján emlékezzünk tanúságtételére: Jézusnak, „növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30)! A Magasságos prófétája és útkészítője így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) Az Ágostai Hitvallás emléknapján, Jézus így bátorít: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Uram, „Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.” (Zsolt 119,46) Ez Keresztelő János bizonyságtétele: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját” (Jn 1,23)! „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. – Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.” (Lk 3,16.18) A piszidiai Antiókhia zsinagógájában Pál, Keresztelő Jánost idézi: „…íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.” (ApCsel 13,25) Az oszlop-apostolok vallomása: „…nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2Kor 4,5)! Péter és Pál vértanú apostolok névünnepén, Jézus kijelenti: „Az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” S idézi a próféciát: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” (Jn 6,40.45) Jézus szerint; Keresztelő János prófétánál is nagyobb: „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.” (Lk 7,28) Mégis, „...Jézusunk,… / Tanúid elhívod. // Kit választhatnál követül, / Hogy hirdesse országod?” (EÉ 478,1.2) „Tanúim lesztek … a föld végső határáig” (ApCsel 1,8)! G. A.
