Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké,
és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)
Húsvét hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi ezt az örömhírt zengik: Jézus feltámadt megigazulásunkra; ő a halál Legyőzője és a húsvéti hit Teremtője! „Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!” (Agenda) „Áldott az Isten (…), aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (1Pt 1,3; LK) Az első húsvét óta, minden vasárnap: a feltámadás ünnepe! „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) „A hét első napján, korán reggel,” – „egy fehér ruhába öltözött ifjú” ezt mondta a három asszonynak: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,2.5.6) „Három ellenség támadt rá egyszerre: halál, bűn és ördög. S íme, mindhárom ellensége a lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma!” (Luther) Pál, felsorolja Krisztus feltámadása utáni megjelenéseinek tanúit; s „legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15,8) Ő kérdezte az Emmaus felé tartó két tanítványtól: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És (…) elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” Ezek visszatértek Jeruzsálembe, és a tizenegynek „elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lk 24,26.27.35) Pál, ezt hirdeti Krisztusról; „hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? – Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,12.20) „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által.” (2Tim 1,10; LK) „A hét első napján, korán reggel, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.” (Jn 20,1) „Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” És „nevén szólította: Mária!” Ő „elment és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat.” (Jn 20,15.16.18) A nagy halfogás a Tibériás-tengernél; „már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.” (Jn 21,14) Így köszöntötte övéit: „Békesség nektek! És (…) megmutatta nekik a kezeit és a lábait. És így szólt hozzájuk: Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között.” (Lk 24,36.40.46–47) Az asszonyokhoz így szóltak a mennyei hírnökök: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.” (Lk 24,5–6) „Jézusunk feltámadt! / Diadala áthat / Síron, halálon. / Zengjük dicsőségét!” (EÉ 220,1) G. A.
