„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk,
mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Böjt 2. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Szolgájának küldetését állítják elénk (lásd Ézs 53,11). Ő szeretett minket és vére által megszabadított bűneinktől! „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7.8; LK) „Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, mint egyetlen bűnbak és vezeklő, azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” (Luther) Reminiscere: „Gondolj, Uram, irgalmadra!” (Zsolt 25,6) Engedelmes Szolgád áldozatáért: „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak.” (GyLK 686,5) Ő a te szeretett Fiad, akiben gyönyörködöl (lásd Mt 3,17; 17,5). A példázatbeli szőlő gazdájának „volt még egy szeretett fia. Utoljára őt küldte el” a gonosz szőlőmunkásokhoz a termésért, akik „megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre.” (Mk 12,6.8) Jézus is a város kapuin kívül szenvedett kereszthalált a Golgotán (lásd Zsid 13,12). Mi pedig: „Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk. – A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete…” (Róm 5,2.5) József is előképe Jézusnak, mert testvérei „ezt mondták egymásnak: Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és… – Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe.” (1Móz 37,20.31) Jób, a betegségében istenfélő maradt. „A Sátán eltávozott az Úr színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.” De ő ezt mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,7.10) Jézus, így bátorítja tanítványait: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Minden gyónáskor hallhatjuk az apostol tanítását: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz (Isten) ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,8–9) Mert Krisztus; „engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (1Jn 2,2). Pál, böjti önvizsgálatra késztet: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5) S hirdeti: a megigazulás csak a belé vetett hit által lehetséges Isten színe előtt és megvallja: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; (…) aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20) „Jézusom, Krisztusom, / Én szerelmesem! // Eggyé lenni kíván / A szívem veled, // Hogy így mindörökké / Teveled legyek.” (EÉ 381) G. A.
