„Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva
visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,18c)
Hetvened hetében az Útmutató reggeli s heti igéi azt munkálják, hogy elbizakodottságból odaadó istentiszteletre jussunk el. „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak énekeiből!” (GyLK 769) Isten színe elé Jézus nevében járulhatunk, aki magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. Böjt felé haladva, igaz megtéréssel kezdjük az egyházi év új ünnepkörét. Septuagesima ünnepén, hetven nappal fehérvasárnap előtt; elhivatásunk és kiválasztásunk kérdéseiről beszélget velünk Urunk. Minden felfogadott szőlőmunkás teljes bért kap; az örök élet részese lesz, mert Isten nem igazságtalan! „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. – Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.” (Mt 20,14.16) Pál, mindezek tudatában versenyez a hervadhatatlan koszorúért; „mint aki előtt nem bizonytalan a cél, (...) és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,26–27) Zákeus elhívása és kiválasztása is Urunk küldetését jelzi: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Isten szempontja: „azért választott ki benneteket az Úr, (...) mert szeret benneteket.” (5Móz 7,7–8) Az Úristen igaznak nyilvánítja az istentelent: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul. – Boldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Róm 4,3.8) Pál figyelmeztet: a viszálykodás a lelki kiskorúság jele a gyülekezetben, s az ige hirdetői: „Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek. És mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan.” (1Kor 3,5.8) Az Úristen megvigasztalja az istenfélőket: „És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek... Könyörületes leszek hozzájuk...” (Mal 3,16–17) Pál, az Isten kiválasztási szempontjait ismerteti: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim... ...és azokat választotta ki Isten, akik... Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok.” (1Kor 1,26.28.30) Dr. Luther Márton reformátorunkkal együtt vallhatjuk: „Isten az üdvösségemet kivette az én szabad akaratomból és tulajdon szabad akaratába helyezte s úgy látta jónak, hogy ne az én életem s cselekedeteim alapján, hanem kegyelmével s irgalmasságával tartson meg. Teljesen biztos és nyugodt vagyok, hogy hű az Isten és nem hazudik.” S hálásan zenghetjük: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk. // Szentlelkeddel vezess minket a te boldog utadon!” (EÉ 475,1.3) G. A.
