„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2b)
Szentháromság ünnepe után, az utolsó előttit megelőző héten az Útmutató reggeli s heti igéi emlékeztetik a keresztyéneket; nekünk is oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé! Az Örökkévaló; élők és holtak Bírájává tette egyszülött Fiát (lásd Jn 5,22), ezért: „Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalmát aszerint, ami a testben cselekedett: vagy jót, vagy rosszat.” (2Kor 5,10; LK) „Bizony, bizony, mondom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örökké.” (GyLK 702; lásd Jn 5,24) S Jézus, tanítványainak mondja: „Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.” (Lk 17,24) Ez Pál bizonyságtétele: Krisztus az élők s elhunytak uralkodója; „Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) Az ítélet felé haladóknak üzeni Luther: „Az irgalmas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelenséggel lepjen meg bennünket. Ezért kegyelmével megtisztelve, híven figyelmeztet. Hirdetteti igéjét, megtérésre hív, s Krisztusban minden bűnünk bocsánatát kínálja.” Péter is emlékeztet: „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4,7) Jeremiásnak, a fazekas házában mondta az Úr: „olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én...” (Jer 18,6.8) Nem csak zsidóknak íródott e buzdítás és az óvás sem: „A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.” (Zsid 13,1.8–9b) A szeretet apostola így figyelmezteti a Krisztusban hívőket: Maradjunk meg őbenne és; „Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel azt is, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.” (1Jn 2,29) Sok antikrisztus támad, s ezek tagadják az Atyát és a Fiút! Ám mi valljuk: Jézus a Krisztus, ő Isten és örök életet ígért nekünk! Pál, szolgálatának gyalázatára és dicsőségére utalva; a próféciát idézve (lásd Ézs 49,8) szól vezérigénkben az üdvösség napjáról s Krisztussal együtt munkálkodva, int minket: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.” (2Kor 6,1) Jézus, így jövendöl a jeruzsálemi templom pusztulásáról: „Nem marad itt kő kövön...” S figyelmeztet; a nagy megpróbáltatás idején: „Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket!” (Mk 13,2.5) „Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő, / A világbíró, a dicső, / Az ítélő s megmentő.” (EÉ 502,1) „Hiszek az egy Úrban, aki … újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat.” (Niceai Hitvallás) G. A.
