„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” (Ézs 42,3a)
Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentháromság egy igaz, örök Isten testet-lelket gyógyító, embermentő munkájáról tanúskodnak. Isten igazít meg; Krisztus érdeméért, kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti! „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által (...), mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róm 3,24–26) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) Urunk földi küldetése (lásd Lk 4,18.19) a tanítás s a gyógyítás volt, mielőtt a megváltás „elvégeztetett” a kereszten! A süketnémát így gyógyította meg: „az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!” A sokaság szerfölött álmélkodott: „Milyen jó mindaz, amit tesz!” (Mk 7,34.37; lásd Ézs 35,4–6) Megtérésekor, Saul új lelki és testi látást is kapott. S mert Jézus azonosul üldözött követőivel; ezért kérdezte meg tőle a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” S a három napja vaknak Anániás ezt mondta: „Testvérem, Saul! Az Úr azért küldött engem, hogy újra láss, és...” (ApCsel 9,4.17) Jézus, hallva a két vak hitét; megérintve a szemüket, „ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!” A megszállott némából kiűzte „az ördögöt, megszólalt a néma.” (Mt 9,29.33) Az áldott orvos a zsinagógában, szombaton így szólt a sorvadt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Sokakat meggyógyított. A tisztátalan lelkek, ...így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!” (Mk 3,5.10.11) Az Úr Jézus meggyógyította a királyi tisztviselő gyermekét is: „Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” (Jn 4,50) Jézus „Ezután városról városra és faluról falura járt… Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg.” (Lk 8,1–2) Jézus mentő szeretettel fordult az emberekhez, beteljesítve az Úr szolgájáról szóló, heti igénkben lévő kijelentést (lásd Ézs 42,1–4): „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki. És...” (Mt 12,18.21) Péter Liddában, ezt mondta egy nyolc éve bénultan fekvő embernek: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és...” (ApCsel 9,34) „Isten csak a beteget gyógyítja meg; csak a vakot teszi látóvá; csak a bűnöst igazítja meg. Egyszóval: nem könyörül máson, csak a nyomorulton, s nem kegyelmez másnak, csak az elítéltnek!” (Luther) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, // Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3.4) G. A.
