„Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14–15)
Böjt 6. hetében; nagyhéten az Útmutató reggeli s ünnepi igéi az Emberfiát úgy láttatják, amint nekünk szolgál: mint alázatos Király, mint az új szövetség Szerzője, mint a fájdalmak Embere, aki halálra adatott a bűnökért, és mint az elhunytak Üdvözítője. „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45; LK) Palmarum: Virágvasárnap, „amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna!” (Jn 12,12–13) Segíts, ments meg, üdvözíts! „Hozsánna Dávid Fiának! Örökre áldott, ki eljött az Úr nevében, Izráel Királya, Hozsánna a magasságban!” (GyLK 751) Pál, őskeresztyén himnuszt idéz: „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11) Megkenetésekor mondta Jézus: ez az asszony, „amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.” (Mt 26,12) Miután Isten beszélt Jóbhoz, ő így felelt: „Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, …többé már nem teszem.” (Jób 40,4–5) A kovásztalan kenyerek ünnepe előtt; „a Sátán pedig bement Júdásba. Elment, és megbeszélte a főpapokkal (…), hogyan adja őt a kezükre.” (Lk 22,3.4) Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora alatt Jézus megmosta tanítványai lábát és ezt mondta nekik: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek…” (Jn 13,14–15) Pál, az úrvacsora szereztetési igéit idézve, figyelmeztet: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.” (1Kor 11,26) „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29; LK) Nagypénteken, a kereszten lett nyilvánvalóvá, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Pilátus ezt a feliratot készíttette rá: „A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. – Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,19.30) Pál, a békéltetés szolgálatát végzi: „Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,20) Isten számára mindenki él; ő az élők Istene (lásd Lk 20,38)! „Krisztus… halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is.” (1Pt 3,18–19) Hisszük s valljuk: „alászállt a poklokra...” „Krisztus Úr ördögön, poklon és az ördögnek Krisztuson és övéin nincs hatalma.” (Luther) „Jézus él, én is vele! / Ott leszek, hol Uram van.” (EÉ 223,1) G. A.
