„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6c)
Pünkösd ünnepe hetében az Útmutató reggeli s ünnepi igéinek örömhíre: Isten ad Szentlelket ajándékul és a Szentlélek a Krisztusban való hitet teremt! „Én a lelkemet adom belétek – ezt mondja az Úr –, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) Jézus megígérte: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26) „A Szentlélek valóban Vigasztaló és nem szomorító. Egyszersmind igazság Lelke is, mert senkit meg nem csal s vigasztalása örök.” (Luther) Húsvét után ötven nappal; „eljött a pünkösd napja, és… szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük… Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és…” (ApCsel 2,1–4) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16; LK) Isten elküldte Szentlelkét, hogy gyermekeit az egyház közösségébe gyűjtse. Feltámadása napján Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok,…” (Jn 20,21–23) Péter vallástétele: … (lásd Mt 16,16)! Pál tudtunkra adja: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7) Az első gyülekezet imájának következménye: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31) Péter és János; „pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.” (ApCsel 8,25) Péter beszámolt Jeruzsálemben: „Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” (ApCsel 11,18) „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (ApCsel 11,25–26) Korinthusban, Pál „bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonban ellene szegültek… ezt mondta nekik: Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (ApCsel 18,5–6) „Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra – / Gyűjtsd össze népedet, / Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) G. A.
