„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint,
nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62)
Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Isten Bárányára irányítják tekintetünket; aki szolgálni jött és halálra adta magát érettünk (lásd Jn 1,29.36), hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Oculi: „Szemem állandóan az Úrra néz.” (Zsolt 25,15) „Jusson színed elé az én imádságom! Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol.” (GyLK 758,1) Nézzünk fel Jézusra (lásd Zsid 12,2), s kövessük őt; mert a keresztyének küldetése: Imitatio Christi! Ő ma is hív: „Kövess engem! …menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9,59.60) S Pál, így bátorít: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben… Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.” (Ef 5,1.2.8) Urunk előre meghirdeti az ő követésének előfeltételeit: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel szeretnénk üdvözülni, vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni, mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” (Luther) Jób, Istenéhez fordul böjti kérdéseivel: „Micsoda az ember, (…) hogy így törődsz vele? Miért nem veszed le rólam a szemed? Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” (Jób 7,17.19.21) A gazdag ifjú az örök életet akarta elnyerni! S Jézus kérte: „menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. A tanítványok így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,21–22.25–26) Pál írja: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13) Jézus bátorít minket is: „Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.” (Mk 9,41) S követésére hív: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,24–25) „Jézus hív: »Jertek énutánam! / Vegyétek föl keresztetek! / A keskeny útra térjetek!« // Kövessük őt, a drága Mestert!” (EÉ 438,1.5) G. A.
