Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra,
és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10,11a.27–28a)
Húsvét ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéi hirdetik: az Úr Jézus, jó pásztorként a halálból örök életre vezet! „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) A pásztorolt, élő gyülekezet megtapasztalja; Misericordia Domini: „Az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5) „Krisztus meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,15; LK) Íme, Jézus önkijelentése és ígérete: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, (…) és én életemet adom a juhokért. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert…” (Jn 10,14–15.28) S ez Luther vallomása: „Én a Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját. Vállára vesz s nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Míg tőle botorul el nem szakadok, addig nem veszhetem el.” Péter kéri; Krisztus nyomdokait kövesük, ő példát adott nekünk! „Az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt 2,24–25) A jó pásztor így szól hozzánk: „Én vagyok a juhok ajtaja. Én vagyok az ajtó. Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,7.9.10), az én juhaim! Nyilvános szolgálata idején, Jézus tanított és gyógyított; s ezt bízta tanítványaira is, mert „látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. – Menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Mt 9,36; 10,6.7) Ő főpapi imádságában, érettünk is könyörgött: „azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál.” (Jn 17,20–21.24) Isten adott „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11–12) A jó pásztor uralkodása idején megtudja választott népe, hogy „ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 34,31; lásd Zsolt 100,3) Búcsúbeszédeit így kezdi Urunk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket. – Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,1.3.6) „Jézus, te vagy az út magad. / Siess, add nékem – magadat!” (EÉ 396,5) G. A.
