„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!” (Fil 4,4.5b)
Advent 4. hetében az Útmutató reggeli és heti igéinek örömüzenete: Érkezik a Megváltó – örvendezzetek! Isten elküldte Fiát; mert úgy szerette e világot (lásd Jn 3,16)! Gábriel, Isten angyala így adta hírül a Magasságos Fiának születését: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,30–31) „Mária ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert...” (Lk 1,46–48; lásd EÉ 38)! Pál örömének oka az Úr közelsége; „és Isten békessége, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, (Károlinál: szűz) aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak (jelentése: velünk az Isten) nevezi majd el.” (Ézs 7,14; lásd Mt 1,23) Szenteste: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)! Az Úr angyala ezt üzeni: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) „Krisztusnak azért kellett emberré születni, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva, megújuljunk, mintha az volna a sajátunk” – tanítja Luther. „A pásztorok így szóltak: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg...” (Lk 2,15) „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, … hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,4.5) – „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14) Ő az Üdvözítő! „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,12; lásd Ézs 9,5) Isten, „az ő irgalmából üdvözített minket …hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,5.7) „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4); s ez új életre indítja a benne hívőket. Isten, „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása.” (Zsid 1,2.3) „István pedig – Amikor megkövezték, így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 6,8.7,59) János evangélista névünnepén, Jézus mondta Péternek: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21,22) A csecsemő Jézusnak szüleivel menekülnie kellett Egyiptomba, mert Heródes halálra kerestette. Haragjában „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket.” (Mt 2,16) Kérd: „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400,1) G. A.
