„Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8b–9)
Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben mennyei Atyánk sötétségből világosságra hívja gyermekeit (lásd Ef 5,8a), s gyakorlati életvezetési tanácsait tárja elénk. Isten gyermekei Krisztus szeretetével szeretnek; aki az ő újjáteremtő szeretetének tanúja e világban. „Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4,16; LK) „Áldott Úristen, segíts meg minket, a te nevednek dicsőségéért szabadíts meg minden gonosztól!” (GyLK 759) A gyümölcshozó élet forrása Krisztus; tanítja Luther. „Mert szentségem, igazságom és tisztaságom nem magamból sarjad, hanem egyedül Krisztusból, akiben hitemmel gyökerezem. Általa igaz gyümölcsöt is termek, amely nem az enyém.” Pál ébresztőt fúj: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Hegyi beszédében a világ világossága (lásd Jn 8,12) kijelenti: „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy...” (Mt 5,13.14.16) Urunk bátorít az imádkozásra; „mert aki kér, mind kap”! Isten meghallgatja gyermekeit és jót ad „a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle” (Mt 7,8.11)! S az aranyszabály (lásd Mt 7,12) alkalmazását ajánlja a reá hallgatóknak. A törvényt így magyarázza az Úr Jézus: „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek... Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem.” (Mt 5,34.37; lásd Jak 5,12) A bölcsesség mindennél nagyobb kincs: „Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm.” (Péld 8,12–13) Pál emlékeztet: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” S a legkiválóbb életutat ajánlja; mert ha „szeretet nincs bennem: semmi vagyok” (1Kor 12,27; 13,2)! Az apostol az új ember felöltözésére hívja a keresztyéneket: „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. – Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,30.32) És ezt ajánlja: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” És mártír sorsát felvállalva, kéri: „örüljetek velem együtt!” (Fil 2,12–13.18) Mi is kérjük: „Szeretet jó Atyja, / Áldj meg oly lélekkel, / Amely szívesen tesz / Jót minden emberrel!” (EÉ 446,5) Legyünk embertársaink Krisztusává! „Ő szertejárt, jót tett.” (ApCsel 10,38) G. A.
