„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)
Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli s heti igéi figyelmeztetnek: Csak egy urat lehet szolgálni (lásd Lk 16,13)! „Jó dolog az Urat dicsérni.” (GyLK 731) „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Krisztus az Atya gondviselő szeretetének tanúja e világban, ő a mi Mesterünk; és háromszor is elmondja: Ne aggódjatok! Se az életetekért, se a testetekért, se a holnapért; mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek valójában. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33) A keresztyén ember engedelmes, alázatos, józanul gondolkozik és heti igénk szerint él. Péter így bátorít: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Pt 5,10) „Gondját a keresztyén ember szívével együtt, az Isten vállára veti. Neki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza (lásd Zsolt 55,23)!” – oktat Dr. Luther. Névünnepén, Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére (lásd Jel 12,7) s tanítványait bátorítja: „inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8) Az Úr angyala ezt mondta Hágárnak: „Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. … Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,11.13) Jerikó bevétele előtt, kivont karddal a kezében, megérkezett a táborba, és „az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.” (Józs 5,15) Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10) Az Úr angyala kivezette Pétert a börtönből majd eltűnt mellőle, ő ekkor mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) Hajótörésük előtt így szólt Pál: „ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál… Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23.24) „Itt az Isten köztünk. / Jertek őt imádni, // Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,1.3) Az Úr Jézus ígérte: „Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” (Jn 1,51) G. A.
